-
1 σύμμαχος
σύμμᾰχ-ος, ον,A fighting along with, leagued or allied with, τινι A.Ch.2,19, Hdt.1.22, etc.: freq. abs. as Subst., ally, Sapph. 1.28 (fem.), etc.; and in pl. allies, Hdt.1.102, al., IG12.76.14, etc.;σ. ἐπί τινα X.An.5.5.22
.2 as a real Adj., of things, places, circumstances,συμμάχῳ δορί A.Eu. 773
;αὐτὴ γὰρ ἡ γῆ ξ. κείνοις πέλει Id.Pers. 792
; συντυχίη ἐπεγένετό τινι ς. Hdt.5.65;νόμον σ. τῷ θέλοντι Id.3.31
;τὸ εἰκὸς σ. μοί ἐστιν Antipho 5.43
; , cf. Hdt.4.129;πολλά ἐστι τὰ σύμμαχα X.An.2.4.7
;σ. ἔχειν τὸ δίκαιον Lys.2.10
; ὅρκοι καὶ ξυνθῆκαι ib. 62;τάχος σ. εἰς τὸ πραχθῆναι X.Cyr.3.2.4
: c. gen. rei,ἀρετὴ τῶν ἐν πολέμῳ σ. ἔργων Id.Mem.2.1.32
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > σύμμαχος
-
2 φίλος
φίλος, η, ον, also ος, ον Pi.O.2.93: [[pron. full] ῐ: but Hom. uses the voc. φίλε with [pron. full] ῑ at the beginning of a verse, v. infr.].I pass., beloved, dear, Il.1.20, etc.;παῖδε φίλω 7.279
; freq. c. dat., dear to one,μάλα οἱ φ. ἦεν 1.381
;φ. ἀθανάτοισι θεοῖσι 20.347
, etc.: voc., φίλε κασίγνητε (at the beginning of the line) 4.155, 5.359; with neut. nouns,φίλε τέκνον Od.2.363
, 3.184, etc.; butφίλον τέκος Il.3.162
; also φίλος for φίλε ([dialect] Att., acc. to A.D.Synt.213.28),φίλος ὦ Μενέλαε Il.4.189
, cf. 9.601, 21.106, al., Pi.N.3.76, A.Pr. 545 (lyr.), E.Supp. 277 (lyr.), Ar.Nu. 1168(lyr.): gen. added to the voc.,φίλ' ἀνδρῶν Theoc. 15.74
, 24.40;ὦ φίλα γυναικῶν E.Alc. 460
(lyr.): as Subst.:a φίλος, ὁ, friend, κουρίδιος φίλος, i.e. husband, Od.15.22; φίλοι friends, kith and kin,νόσφιφίλων Il.14.256
;τῆλεφίλων Od.2.333
, cf.6.287; φ. μέγιστος my greatest friend, S.Aj. 1331; φίλοι οἱ ἐγγυτάτω, οἱ ἔγγιστα, Lys. 1.41 codd., Plb.9.24.2; after Hom. freq. with a gen.,ὁ Διὸς φίλος A.Pr. 306
; τοὺς ἐμαυτοῦ φ., τοὺς τούτων φ., Aeschin.1.47;φ. ἐμός S.Ph. 421
; τῶν ἐμε̄ν φ. ib. 509;τοὺς σφετέρους φ. X.HG4.8.25
: prov., ἔστιν ὁ φ. ἄλλος αὐτός a friend is another self, Arist.EN 1166a31;κοινὰ τὰ τῶν φ. Pl.Phdr. 279c
, cf. Arist.EN 1159b31;οὐθεὶς φ. ᾧ πολλοὶ φ. Id.EE 1245b20
; also of friends or allies, opp. πολέμιοι, X.HG 6.5.48;φ. καὶ σύμμαχος D.9.12
, etc.; of a lover, X.Mem.3.11.4 (in bad sense, Lac.2.13); φίλε my friend, as a form of courteous address, Ev.Luc.14.10, etc.; in relation to things,οἱ μουσικῆς φ. E.Fr.580.3
; ; ;Χίους φ. ποιῆσαι Lys. 14.36
, etc.;ποιεῖσθαι Luc.Pisc.38
;κτᾶσθαι Isoc.2.27
, cf. Th.2.40; ;φίλῳ χρῆσθαί τινι Antipho 5.63
;ἡμᾶς ἔχειν φίλους And.1.40
; for Hdt.3.49, v. φίλιος.b φίλη, ἡ, dear one, friend,κλῦτε, φίλαι Od.4.722
; ; of a wife, φίλην τινὰ ἄγεσθαι take as one's wife, Il.9.146, 288; ἡ Ξέρξου φ., of his mother, A.Pers. 832; of a mistress, X.Mem.2.1.23, 3.11.16; .c φίλον, τό, an object of love, τὸ φ. σέβεσθαι to reverence what the city loves, S.OC 187 (lyr.): addressed to persons, darling,φ. ἐμόν Ar.Ec. 952
(lyr.); so φίλτατον ib. 970; τὰ φίλτατα one's nearest and dearest, dear ones, such as wife and children, A.Pers. 851, Eu. 216, S.OT 366, OC 1110, E.Med.16: v. φίλτατος; τἀμὰ φίλα, τὰ σὰ φ., Id. Ion 523 (troch.), 613.d οἱ πρῶτοι φίλοι, a title at the Ptolemaic court, OGI99.3, PTeb.11.4 (ii B. C.), etc.; or simplyοἱ φ. τοῦ βασιλέως OGI100.1
; or οἱ φ. alone, ib. 115.4; τῶν φ. και διοικητοῦ one of the king's friends and dioecetes, PTeb.79.56 (ii B. C.).2 of things, pleasant, welcome,δόσις ὀλίγη τε φ. τε Od.6.208
, cf. Il.1.167: c. dat. pers., , cf. Od.8.248, 13.295;οὐ φίλα τοι ἐρέω Hdt.7.104
; δαίμοσιν πράσσειν φίλα their pleasure, A.Pr. 660, cf. infr. 11.b freq. as predic., φίλον ἐστί or γίγνεταί μοι pleases me, it is after my own heart,εἴ πού τοι φίλον ἐστί Od.7.320
; μὴ φ. Διὶ πατρὶ γένοιτο ib. 316, cf. Il.7.387;εἰ τόδε πᾶσι φ. καὶ ἡδὺ γένοιτο 4.17
;καί τοι φ. ἔπλετο θυμῷ Od.13.145
, etc.; : less freq. c. inf., ; , cf. 24.334, Od. 14.378; so , cf. 108, 4.97: rarely c. part., εἰ τόδ' αὐτῷ φιλον κεκλημένῳ if it please him to be so called, A.Ag. 161 (lyr.): agreeing with pl., , cf. Od.17.15;ἔνθα φίλ' ὀπταλέα κρέα ἔδμεναι Il.4.345
; .c in Hom. and early Poets, one's own; freq. of limbs, life, etc., φίλον δ' ἐξαίνυτο θυμόν he took away dear life, Il.5.155, cf. 22.58;κατεπλήγη φίλον ἦτορ 3.31
;εἰς ὅ κε.. μοι φίλα γούνατ' ὀρώρῃ 9.610
;φίλον κατὰ λαιμόν 19.209
; esp. of one's nearest kin,πατὴρ φ. 22.408
, Sapph.Supp.20a.11;ἄλοχος φ. Il.5.480
: cf. φίλτατος: as a standing epith. when no affection is implied, μητρὶ φίλῃ Ἀλθαίῃ χωόμενος κῆρ angry with his own mother, Il.9.555: simply to denote possession,φίλα εἵματα 2.261
; φ. πόνος their wonted labour, Theoc.21.20.d applied to the numbers 284 and 220, Iamb. in Nic.p.35P.II less freq. (chiefly poet.) in act. sense, loving, friendly, Od.1.313, cf. Il.24.775: c. gen., φίλαν ξένων ἄρουραν friendly to strangers, Pi.N.5.8, cf. P.3.5: of things, kindly, pleasing,φίλα φρεσὶ μήδεα εἰδώς Il.17.325
; φίλα φρονέειν τινί feel kindly, Il.4.219;φ. ἐργάζεσθαί τινι Od.24.210
;φ. εἰδέναι τινί 3.277
; φ. ποιέεσθαί τινι deal with one in friendly fashion, do one a pleasure, Hdt.2.152, 5.37.III Adv. φίλως, once in Hom., φίλως χ' ὁρόῳτε ye would fain see it, Il.4.347, cf. Hes. Sc.45, A.Ag. 247(lyr.), [ 1591], etc.; φ. ἐμοί in a manner dear or pleasing to me, ib. 1581.2 in a friendly, kindly spirit,τήνδε τὴν πόλιν φ. εἰπών S.OC 758
;φ. δέχεσθαί τινα X.HG4.8.5
, cf. Pl.Epin. 988c.IV φίλος has several forms of comparison:1 [comp] Comp. φιλίων [pron. full] [λῐ], ον, gen. ονος, Od.19.351, 24.268: [comp] Sup. φίλιστος, η, ον, interpol. in S.Aj. 842.2 [comp] Comp. φίλτερος, [comp] Sup. φίλτατος, v. sub voce.3 [comp] Comp.φιλαίτερος X.An.1.9.29
, Call.Del.58: [comp] Sup.φιλαίτατος X.HG7.3.8
, Theoc.7.98.5 also as [comp] Comp.,μᾶλλον φίλος A.Ch. 219
, S.Ph. 886;φ. μᾶλλον Thphr. CP6.1.4
; [comp] Sup.,μάλιστα φ. X.Cyr.8.1.17
. -
3 σύν-ορκος
σύν-ορκος, der mitgeschworen hat, durch einen Eid verbunden, καὶ σύμμαχος Xen. Vect. 5, 9.
-
4 πρό-φρων
πρό-φρων, ον, eigtl. mit vorgeneigter Seele, propenso animo, also geneigt, gewogen, wohlwollend; καί μοι ὄμοσσον ἦ μέν μοι πρόφρων ἔπεσιν καὶ χερσὶν ἀρήξειν, Il. 1, 77; οὐδέ τί πώ μοι πρόφρων τέτληκας εἰπεῖν ἔπος, 543, u. öfter; ὅτε πρόφρων Δαναοῖσιν ἄμ υνεν, 14, 71; οὔ νύ τι ϑυμῷ πρόφρονι μυϑέομαι, ich rede nicht von ganzem Herzen, mit voller Ueberzeugung oder parteiisch für die Trojaner, 8, 40, vgl. 10, 244; εἰ δὴ πρόφρονι ϑυμῷ Ὀλύμπιος αὐτὸς ἀνώγει, Il. 24, 140; in welchen Verbindungen Andere erkl. »mit festem Willen, mit unabänderlichem Vorsatz« oder »auf seinem Willen bestehend«; überall ist aber ein gemüthliches Geneigtsein dabei zu denken; ironisch ist die Vrbdg Od. 14, 406: πρόφρων κεν δὴ ἔπειτα Δία Κρονίωνα λιτοίμην, dann könnte ich wohl aus vollem Herzen, freudig zu Zeus beten! d. i. ich könnte es nimmermehr. – So auch adv. προφρόνως, ep. προφρονέως, z. B. μάχεσϑαι Il. 5, 810, τῖεν 6, 173, ῥύοισϑε 17, 224. – Pind. πρόφρων ἄμβασε στρατόν, P. 4, 191; δέξεται πρόφρων, 9, 56; σύμμαχος, I. 5, 28; προφρόνως ἐφίλασε, P. 2, 16; ἀντέχομαι, N. 1, 33; καί σ' ἐπ οπτεύων πρόφρων ϑεὸς φυλάσσοι, Aesch. Ch. 1063; κλῠϑί μου πρόφρονι καρδίᾳ, Suppl. 344, u. öfter im adv. z. B. πέμπετ' ἀρωγὴν παισὶν προφρόνως ἐπὶ νίκην, Ch. 471; Suppl. 1; γενοῦ πρόφρων ἡμῖν ἀρωγός, Soph. El. 4372; sp. D., wie Ap. Rh. 2, 802. 3, 1188 u. in der Anth.
-
5 πέλω
πέλω, nur praes. u. impf., πέλει, Il. 3, 3 u. öfter, u. πέλεν, 5, 729 u. sonst, u., wenn das Augm. hinzutritt, in der syncop. Form ἔπλεν, 12, 11; häufiger im med. πέλεται, Il. 11, 392 u. sonst, imperat. πέλευ, 24, 219, u. von der syncop. Form des impf. od. aor. ἔπλεο, zsgzgn ἔπλευ, u. ἔπλετο, Hom. oft mit der Bedeutung des Präsens, vgl. Il. 1, 506. 6, 434. 9, 54 u. oft (s. unten noch Beispiele); πλόμενοι Euphorion bei Schol. Lycophr. 495; für den inf. πελέμεν ist in Parmenid. bei Plat. Soph. 244 e v. l. πελέναι; auch in den Iterativformen πελέσκεο, Il. 22, 433, πελέσκετο, Hes. frg. 22, 4; – sich bewegen, sich regen, wie man auch Il. 3, 3 κλαγγὴ γεράνων πέλει οὐρανόϑι πρό nehmen kann, das Geschrei regt sich am Himmel; γῆρας καὶ ϑάνατος ἐπ' ἀνϑρώποισι πέλονται, Alter und Tod bewegen sich zu den Menschen heran, kommen über die Menschen, Od. 13, 60; νοῠσος ἐπὶ στυγερὴ πέλεται δειλοῖσι βρο τοῖσιν, 15, 408 (vgl. noch πολέω, πόλος, pello). – Gew. sich an einem Orte bewegen, wie versari, sich daselbst aufhalten, sein, von εἶναι so unterschieden, daß es ein dauerndes, fortgesetztes Vorhandensein, Statthaben ausdrückt, gewöhnlich sein; ᾑ ϑέμις ἀνϑρώπων πέλει, Il. 9, 134; κήδε', ὅσ' ἀνϑρώποισι πέλει, ib. 592; ὅς τε μέγιστος ὅρκος δεινότατός τε πέλει μακάρεσσι ϑεοῖσιν, Il. 15, 38; wiewohl es in manchen Stellen nicht von εἶναι zu unterscheiden ist, ἤδη δεκάτη ἢ ἑνδεκάτη πέλεν ἠώς, Od. 19, 192; u. im med., ὃς μέγα πᾶσιν ἕρκος Ἀχαιοῖσιν πέλεται πολέμοιο, Il. 1, 284; ὀξὺ βέλος πέλεται, 11, 392; αἶψα δέ οἱ δῶ ἀφνειὸν πέλεται, Od. 1, 393, schnell ist, wird das Haus reich; vgl. Il. 22, 443. 24, 219. 524; παῦροι γάρ τοι παῖδες ὁμοῖοι πατρὶ πέλονται, wenige pflegen gleich zu sein, Od. 2, 276; σέο δ' ἐκ τάδε πάντα πέλονται, Il. 13, 632, von dir geht dies Alles aus; τοῦ δ' ἐξ ἀργύρεος ῥυμὸς πέλεν, 5, 729, eine silberne Deichsel ging davon aus, war daran; ἠΰτε βοῠς ἀγέληφι μέγ' ἔξοχος ἔπλετο πάντων, zu sein pflegt, 2, 480; εἰ δή ῥ' ἐϑέλεις καί τοι φίλον ἔπλετο ϑυμῷ, 14, 337, u. öfter in ähnlichen Verbindungen, eigtl. wenn es dir lieb ward, wenn es dir lieb ist, u. so häufig in Präsensbdtg. Aehnlich Pind. u. Tragg.: εἰ ἔχϑρα πέλει ὁμογόνοις, Pind. P. 4, 145; ἄφαντος ἔπελες, Ol. 1, 46; ϑαυμασταὶ πέλονται, I. 4, 7; ἔπλετο, P. 9, 113; ἐγὼ μὲν οὖν τοιόςδε τῷ τε δαίμονι τῷ τ' ἀνδρὶ τῷ ϑανόντι σύμμαχος πέλω, Soph. O. R. 245; τοῖς τυφλοῖσι γὰρ αὕτη κέλευϑος ἐκ προηγητοῦ πέλει, Ant. 977; ὅςτις Ἅιδου οἰκήτωρ πέλοι, Tr. 1151; πέλονται, Ai. 159; δεινή τις ὀργὴ καὶ δυςίατος πέλει, Eur. Med. 520, öfter; ἄζηλα πέλει, im Orak. bei Her. 7, 140. Sonst nur noch bei sp. D., wie πελέσϑω Ap. Rh. 1, 1320, πέλουσι Ep. ad. 518 (VII, 56); Anyte 5 (IX, 144) u. öfter in der Anth. – Vgl. noch die compp.
-
6 σφαλερός
σφαλερός, was leicht zum Fallen, Ausgleiten bringt, schlüpfrig, u. übertr., leicht zu einem Fehler bringend, verführerisch, betrüglich, σφαλερὸς ἡγεμὼν ϑρασύς, Eur. Suppl. 508; u. adv., I. A. 600; Her. im superl., 7, 16, 1; σφαλερὰ γράμματα, Plat. Legg. VII, 810 b; dah. = gefährlich, καὶ φοβερόν, Rep. V, 450 e, u. öfter; Ggstz von χρήσιμος, Thuc. 4, 62; – fallend, wankend, Aesch. Eum. 349; σφαλερὸν πύργου ῥῠμα, Soph. Ai. 159; ἕξις σφαλερὰ πρὸς ὑγίειαν, Plat. Rep. III, 404 a; μέχρις ἐπὶ σφαλεροῠ ζωροπότει γόνατος, Apollnds 1 (XI, 25); unzuverlässig, σύμμαχος, Dem. 1, 7.
-
7 τοιόςδε
τοιόςδε, = Vorigem mit verstärkter demonstrativer Bdtg, so beschaffen; gew. mit dem Nebenbegriffe des Großen, Ausgezeichneten, Vortrefflichen; Hom., bei dem es nicht so oft wie τοῖος vorkommt; dem οἷος entsprechend, ἀοιδοῦ τοιοῦδ', οἷος ὅδ' ἐστί, Od. 1, 371. 9, 4 Il. 24, 375; häufiger ohne diese Beziehung; mit einem acc. der nähern Bestimmung, εἰ τοιόςδ' εἴη ἠμὲν δέμας ἠδὲ καὶ ἔργα, Od. 17, 313; ἤδη τοιόςδ' ἐστὶ πόδας, τοιόςδε τε χεῖρας, 19, 359, so beschaffen, ein solcher an Händen u. Füßen, u. öfter; Pind. Ol. 9, 8 I. 3, 45; τοιόςδε τοσόςδε τε λαός, eine solche, so tapfere und so große Schaar, Il. 2, 799; τοιάςδε ποινὰς ἀμπλακημάτων τίνω, Aesch. Prom. 112; τοιοῖςδε δή σε Ζεὺς ἐπ' αἰτιάμασιν αἰκίζεται, 255, u. öfter; ἐγὼ μὲν οὖν τοιόςδε σύμμαχος πέλω, Soph. O. R. 241, u. öfter; mit Nachdruck, τοιόνδε Παλλὰς φυτεύει πῆμα, Ai. 932; τοιοῖςδ' ἐν πόνοισιν 1295; ἐσϑῆτι σὺν τοιᾷδε, mit solchem, so dürftigem Kleide, O. C. 1260; τοιάδ' ἀνύσαντες ἔργα, El. 205, so ruchlose Thaten; Eur., Ar. u. in Prosa; oft bei Her.: κατὰ τοιόνδε, auf solche Weise, aus solchen Gründen, 4, 48. 7, 10, 5; ἐν τῷ τοιῷδε, unter solchen Umständen, 9, 27; τοιόςδε τις, ein solcher, 4, 50; ἕτερος τοιόςδε, 1, 207; Plat. oft: λέγω δὲ τὸ τοιόνδε, Gorg. 476 b; Phaed. 64 d; τοιόνδε, οἷον εἰ, Polit. 297 b; auch mit τίς, ἦσαν οἱ λόγοι τοιοίδε τινές, Conv. 173 e, ungefähr solche. – Die genauern Schriftsteller beziehen es auf das Folgende, wie τοιοῦτος auf das Vorangegangene.
-
8 ἀ-κολουθέω
ἀ-κολουθέω (-ος), 1) mit Jemand einen Weg machen, ihn begleiten, μετά τινος, Plat. Menex. 249 d; Lach. 187 e; Antiphan. Ath. III, 98; Isocr. 14, 15; Dem. 22, 49. 59, 108; ( Phryn. verwirft sonderbar diese Verbdg); σύν τινι, Thuc. 4, 124; Xen. An. 7, 5, 3; Dem. öfter, z. B. εἰς βουλήν 53, 25; ἐπὶ τὴν τράπεζαν, zum Wechster, 47, 51; ἐπὶ τὸ μνῆμα, zu Grabe geleiten, 43, 63; πρὸς τὸν τάφον 60, 13. Dah. bei Xen. oft parallel mit σύμμαχος εἶναι, Hell. 5, 3, 26. 7, 1, 30. – 2) hinterher gehen, folgen; ἕπεται καὶ ἀκολουϑεῖ Cratin. Ath. I, 29 d; τῷ ἡγουμένῳ Plat. Rep. V, 414 c; Xen. Hell. 4, 2, 12; öfter gemeiner Soldat sein, im Ggstz von πολεμαρχέω, Polem. 1, 13; Ar. Plut. 13; Diener sein, Theophr. Char. 18, 2; Plut. Alc. 3; verfolgen, den Feind, Xen. Hell. 4, 3, 12; nachkommen, wie wir: das Pferd konnte ihm nicht folgen, Mem. 3, 3, 4; Men. bei Hermog. (Rhett. gr. III p. 177) scheint es auch mit dem accus. zu vbden. – 3) λόγῳ, der Rede folgen, sie verstehen, Plat. Phaed. 107 b Theaet. 183 d. – 4) τοῖς ἔμπροσϑεν εἰρημένοις Rep. I, 332 d, es folgt, stimmt damit überein, ergiebt sichdaraus; absol., III, 400 c; wie Arist. categ. 12, 2; από τινος, Strab. III, 165; – sich anpassen, bequemen nach, νόμοις Andoc. 4, 19; τῇ γνώμῃ τινός Thuc. 3, 38; τοῖς πράγμασι, καιροῖς, Dem. 24, 95. – 5) Sp., bes. N. T., Jemandem nachfolgen, seinem Beispiele folgen, sein Schüler sein.
-
9 ἐπί-μαχος
ἐπί-μαχος, 1) leicht anzugreifen, angreifbar, von einem Orte, der einen leichten Angriff gestattet, τῇ ἦν ἐπίμαχον τὸ χωρίον τῆς ἀκροπόλιος, im Ggstz von ἄμαχος, Her. 1, 84, wie τῇ μάλιστα ἔσκε ἐπίμαχον τοῦ τείχους 6, 133; superl., 9, 21; ὃ ἦν ἔκ τε ϑαλάσσης ἀπόκρημνον καὶ ἐκ τῆς γῆς ἥκιστα ἐπίμαχον Thuc. 4, 31; Xen. Hell. 7, 1, 35 u. Sp. – 2) = σύμμαχος, Sp., wie Porphyr. – 3) kampffertig, Thom. Mag. – 4) worüber man kämpft, streitig, Hel. 8, 1.
См. также в других словарях:
σύμμαχος — Συγγραφέας των πρώτων χριστιανικών χρόνων. Καταγόταν από τη Σαμάρεια. Μετάφρασε στα ελληνικά την Παλαιά Διαθήκη και διαμόρφωσε δικό του θρησκευτικό σύστημα από ιουδαϊκά, εθνικά και χριστιανικά στοιχεία. Ο Σ. επιδιδόταν και στις μαγικές τέχνες. *… … Dictionary of Greek
Σύμμαχος, Κόιντος Αυρήλιος — (Symmachus). Ρωμαίος αριστοκρατικής καταγωγής (345 405 μ.Χ.). Διετέλεσε νομάρχης της Ρώμης το 384. Ήταν ρήτορας, που ο Μικρόβιος μνημονεύει την ευγλωττία του. Ο γιος του συγκέντρωσε τις επιστολές του σε δέκα βιβλία. Τα πρώτα εννιά αποτελούνται… … Dictionary of Greek
ξένος — Επώνυμο αγωνιστών του 1821, κυριότεροι από τους οποίους ήταν οι εξής: 1. Εμμανουήλ. Λόγιος και αγωνιστής του ‘21 από την Πάτμο. Ανήκε στη μεγάλη οικογένεια των Ξ., από την οποία προερχόταν και ο μεγαλέμπορος της Οδησσού Βασίλειος, στο πλευρό του… … Dictionary of Greek
Τυνησία — I Τυνησία Κράτος της βόρειας Αφρικής. Βρέχεται στα βόρεια και στα ανατολικά από τη Mεσόγειο, και συνορεύει στα δυτικά με την Aλγερία και στα νότια με τη Λιβύη.Tο έδαφος της Tυνησίας περιλαμβάνει το τμήμα εκείνο της Σαχάρας που εκτείνεται στα… … Dictionary of Greek
Γουλιέλμος — I Εξελληνισμένος τύπος του ονόματος δουκών της Ακουιτανίας, Γκιγιόμ (Guillaume). 1. Γ. Α’ ο Ευσεβής (; – 918). Δούκας της Aκουιτανίας (898 ή 909 918) και κόμης της Τουλούζ (885 918), γιος του Βερνάρδου κόμη της Ωβέρνης. Το 910 ίδρυσε το μοναστήρι … Dictionary of Greek
Σφόρτσα — (Sforza). Ονομαστή ιταλική οικογένεια, πολλά μέλη της οποίας διετέλεσαν δούκες του Μιλάνου. 1. Μούτσιο ή Τζιάκομο Ατέντολο. Μισθοφόρος (1369 1424). Διακρίθηκε στη διάρκεια της άμυνας της Περούτζια, εναντίον του δούκα του Μιλάνου Ιωάννη Γκαλεάτσο… … Dictionary of Greek
Σαρπηδών — Όνομα μυθολογικών και ιστορικών προσώπων. 1. Κατά τον Όμηρο, γιος του Δία και της Λαοδάμειας και εγγονός του Βελλερεφόντη. Όπως και ο ξάδελφος του Γλαύκος, ήταν κι αυτός πρίγκιπας των Λυκίων και σύμμαχος του Πρίαμου. Μαζί με το Γλαύκο, ήταν ο… … Dictionary of Greek
Μέρλιν — Πρόσωπο της κελτικής μυθολογίας. Το όνομά του έχει ουαλική προέλευση και εμφανίστηκε για πρώτη φορά κατά το πρώτο μισό του 12ου αι. στα έργα του Γοδεφρείδου του Movμάουθ. Ήταν μάγος και προφήτης, ενώ ο βίος του ήταν άρρηκτα συνδεδεμένος με… … Dictionary of Greek
Κρηνίδες — I Ονομασία δύο αρχαίων πόλεων. 1. Μικρή πόλη της Μακεδονίας, κοντά στα σύνορα με τη Θράκη, ΒΑ του Παγγαίου. Ονομάστηκε έτσι εξαιτίας των πολλών πηγών που υπήρχαν στην περιοχή. Ιδρύθηκε στην ανατολική όχθη ενός έλους, κοντά στη θάλασσα, από… … Dictionary of Greek
Τζάθης — Ηγεμόνας της Λαζικής, που ανέβηκε στον θρόνο το 556. Ήταν νεότερος γιος του ηγεμόνα της Λαζικής Ζαμνάζη και μετά τον θάνατό του, όταν στον θρόνο της Λαζικής βρισκόταν ο μεγαλύτερος γιος του Γουβάζης, ο Τ. πήγε στην Κωνσταντινούπολη, όπου έγινε… … Dictionary of Greek
ακταίος — Όνομα μυθολογικών προσώπων. 1. Σύμφωνα με τον Φερεκύδη, ήταν πατέρας του Τελαμώνα και φίλος του Πηλέα. 2. Σύμφωνα με τον Παυσανία, ήταν ο πρώτος βασιλιάς της Αττικής. Η κόρη του Άγραυλος παντρεύτηκε τον Κέκροπα, τον οποίο διαδέχτηκε στον θρόνο… … Dictionary of Greek